Natalia olyan, mint egy tornádó: jön, felfordulást okoz, és elmegy. Ösztönös és kreatív. Facundo másrészről a derű megtestesítője. Elmélkedő és sokat, nagyon sokat tanult a tetteiből, abból amit tesz és mond. Mind a ketten végtelen gyengédséggel szeretik egymást, ez a testvéries szeretet látszódik, amikor egymásra néznek, és azok az ölelések, amelyek a semmiből jönnek, néha azért hogy gratuláljanak egymásnak vagy köszöntsék egymást, vagy másokat; minden látszólagos ok nélkül. Csak is azért, mert így szeretik.

De mi történik, mikor két ilyen ember együtt dolgozik? Egyszerű. Megingathatatlan csapatot alkotnak azzal, amit Natalia Oreiro (2 és Facundo Arana (34) elért a Te vagy az életem-mel, ami a Canal 13 műsora, és amit a Pol-ka készít. Elsöprő erejű nézettséget produkál a fontos, 21 órás idősávban (minden nap a 30 ponthoz közelít) és ez a naponta leadott műsor lett a legnézettebb a televízión. Annak ellenére boldogok, hogy ez a nagy felfordulás nem új a számukra. 8 évvel ezelőtt, 1998 körül, Arana és Oreiro először dolgoztak együtt a Vad angyal című sorozaton.

Ekkor kezdődött a varázs – ahogy mindketten utalnak rá. Annak ellenére, hogy sok év telt el azóta, ez a varázs még mindig tart. Ma már érettebbek és jobb barátok, mint akkor. Azt mondják, hogy élvezik a közös munkát és csak egy titka van annak, hogy ezt az eredményt elérték: nagyon szeretik egymást.

-Miért ekkora siker a Te vagy az életem?
Oreiro: -Mert mindenki, aki ebben a munkában részt vesz, tényleg mindenki, együtt akart dolgozni egy jól működő történetben és élvezi minden pillanatát. Mindezek a tényezők együttesen nagyot robbantak és az emberek egy másfajta ragyogást láthatnak ebben a sorozatban. Ugye? (Kérdezi Facundót, aki bólogat a fejével.)

-Számítottak ekkora sikerre?
Oreiro: -Újra együtt dolgozni nyolc év után elkerülhetetlenül nagy nyomást helyez ránk, és a csatornára is (Canal 13). Kezdettől fogva próbáltam nyugodt maradni és élvezni, mert mikor valaki érzi a nyomást, korlátozva érzi magát. Az, hogy már előtte is dolgoztunk együtt egy sikeres sorozatban, kedvezett nekünk, ugyanakkor ellenünk is fordulhat. És egy nagy felelősséget vállaltunk: nem szabad elhomályosítanunk amit ezelőtt csináltunk és amire az emberek ekkora szeretettel emlékeznek.

Arana: -Kezdettől fogva tudtuk, hogy ez az év nagyon mozgalmas lesz, de arra koncentráltunk, hogy a lehető legjobban csináljuk dolgainkat. És működött. De biztosak voltunk benne, hogy nem akarjuk elhomályosítani az emberek emlékeit.

-Megbeszélték ezt egy adott pillanatban?
Arana: -Ez elkerülhetetlen. Ha beszélnénk erről a témáról, megkérdeznénk magunkat: Mi történne ha nem működne? Képesek leszünk beváltani az emberek hozzánk fűzött reményeit?. És az az igazság, hogy nem zavartuk meg az emlékeket, épp ellenkezőleg. Ezért vagyunk ilyen boldogok.

Oreiro: -Szerencsére Facundo meggyőzött, hogy elfogadjam. Nem kétséges, hogy miattad fogadtam el a munkát.

-Mit látnak az emberek Önökben?
Oreiro: -Azt, hogy jó emberek vagyunk.

Arana: -A közönség tudja, hogyan dolgozunk együtt és hogy külön vagyunk, mindehhez hozzátéve, hogy tényleg jól érezzük magunkat – ettől lesznek ezek az eredmények. És egy nagyszerű csapat is van mind e mögött.

Oreiro: -Az emberek már tudják, hogy mi a történet: az ellentétek vonzzák egymást és nem lehetnek együtt, de a végén egymásra találnak; a különbség az, hogy hogyan meséljük el a történetet, a színészi játéktól kezdve az elbeszélés módjáig. És ezért mindig különböző csavarokat találunk ki, ami meglepi a nézőket.

-Részt vesznek a forgatókönyv írásában?
Arana: -Ajánlunk néhány dolgot. Például, amikor azt javasoltam, hogy Martin repüljön és azt kértem, hogy elvégezhessem a tanfolyamot, egész kis történetet írtak köré.

Oreiro: -Hazaviszem a forgatókönyvet, és mikor olvasom, leírom a gondolataimat, és a következő nap megmutatom nekik. Néha elfogadják az ajánlásokat. Én szerzem be Monita ruháit, és más szereplők kiegészítőit is.

-Szakadtak már el valaha a munkájuktól?
Oreiro: -Nos, minden nap megnézzük a sorozatot, ugye? Nehéz elszakadni tőle. Ez év végén mert nem lesz második évad kihasználom az időmet egy gyönyörű nyaralásra, hogy kipihenjem magam és felvegyem a negyedik albumomat.

Arana: -Bár rossz érzéssel tölt el, ha a végére gondolok, már alig várom, hogy legyen egy kis szabadidőm. Elmegyek hegyet mászni. De élvezzük annyira a közös munkát, hogy ne érezzük a fáradtságot.

-A sok szeretet és a rengeteg bók. Éreznek felelősséget azokért a kitalációkért, amiket a nézőkben keltenek?
Oreiro: -A szomszédok megkérdezik tőlem: Igazából csókolóztok?

Arana: -Ez elkerülhetetlen, és úgy gondolom ez azért van, mert együtt dolgozunk, és nagyon meggyőzőek vagyunk.

Oreiro: -Kiegészítjük egymást, még testileg is. Jól mutatunk a kamerában, és az emberek azt gondolják, hogy aranyos párt alkotunk. Nagyon megbízunk egymásban: vannak olyan jelenetek, amelyeket vele csinálok, és amelyeket más színésszel nem tudnék megcsinálni.

-De nem zavarja Önöket vagy a hozzátartozóikat, hogy az emberek azt gondolják, hogy egy romantikus viszonyuk van?

Oreiro: -Ha a sorozat jól működik, logikus, hogy az emberek el akarják hinni, mégha csak egy kis időre is, hogy amit a képernyőn látnak, az a való életben is megtörténik. Ez nekem logikus, és természetesnek veszem.
Arana: -Az emberek csak játsszák hogy elhiszik, amit látnak az valós. Tudják hogy ez egy játék és egy olyan álom, amit akkor álmodnak, mikor nézik a sorozatot.

Az egész találkozó alatt, ami egy Palermói bárban van abban amit Facundo választott, mert itt ihat matét van ölelés, bók és különleges külsők. Natalia vicceket süt el, és Facundo mindegyiken röhög. És az emlékek és történetek Natalia részéről mindig fenyítéssel párosulnak. Miért mérsékli Facundót? Mert Facundo szereti elszívni a cigarettáját mielőtt megenné az arab, sajtos pirítósát, melyet Natalia ajánlott neki. Utálom hogy dohányzik! morog Natalia, majdnem anyaian. Facundo csak mosolyog és nem mond neki ellent. De hallgat a kívánságára és egy kis időre abbahagyja a szenvedélyét. Annak ellenére, hogy a legtöbb ember úgy emlékszik, hogy a barátságuk a Vad angyal idején kezdődött, ők már ezt megelőzve is találkoztak. Az első találkozásuk 1994-ben volt, amikor Natalia és Facundo más színészekkel együtt elment egy bárba Floresta-ban. Facundo szaxofonon játszott és Natalia figyelmesen hallgatta, közel a színpadhoz. „Nem beszéltünk sokat, de volt egy jó érzésem vele kapcsolatban, tökéletesen emlékszem rá. - mondja Facundo. Natalia hozzáteszi: Csak azért, mert kezdő voltam, és olyan karaktert játszottam, amelynek egy sor szövege sem volt. Facundo röhögésben tör ki és Natalia is ezt teszi. Natalia az Inconquistable Corazón- béli szerepére utalt.

Öt évvel később újra találkoztak a Telefé vezető párosaként. A sorozatot Nataliának írták, amiben Facundo csatlakozott hozzá. Már leszerződtették a női főszereplőt, és el kezdték keresni a férfi főszereplőt. meséli Facundo. Ekkor még jobban röhögnek. Egyikőjük sem emlékszik pontosan az első benyomásra, de mint ez már egy legendává vált, biztosítanak arról, hogy a varázs az elejétől kezdve létezik. Mindig jól kijövünk egymással. kiáltják fel egyszerre.

-Találkoztak ezután a munka után?
Oreiro: -Néhányszor beszéltünk telefonon, és összefutottunk különböző éttermekben a környékünkön (mind a ketten Palermoban élnek). Soha nem mentem el hozzá vacsorázni, és ő se jött el hozzám De remélem ezután rendszeresebben fogunk találkozni, nem?

Arana: -Majd meglátjuk

Oreiro: -Én így gondolom. Mostantól jobb barátok leszünk, olyanok akik meglátogatják egymást. A forgatáson próbálunk együtt ebédelni hogy megbeszéljük a dolgainkat, de nehéz a hétvégén is találkozni.. 12 órát töltünk együtt egy nap!

-És mindezek felett egy szombati vacsora már túl sok, ugye?

Oreiro: -Egyébként ez nem egy rossz ötlet. Utálnád? (nevet) Most már másak vagyunk. Idősebbek vagyunk és lehetőségünk nyílt arra, hogy mélyebben megismerjük egymást. Ha együtt ebédelünk, személyes dolgokról beszélünk. Nagyon jól ismerjük egymás történeteit. Ezelőtt csak jó volt együtt filmezni. Nagyon szeretjük egymást és rájöttünk, hogy miben egyezik a véleményünk és miben nem.

-Milyen témákat látnak másképp?
Oreiro: -Nem szeretem a dohányzást, abba fogja hagyni. És nem szeretem a matét, ő pedig imádja. (Undorodott képpel mondja.)

-Veszekedtek valaha?
Mindketten: -Neeeem.

-Még egy kis vita sem?
Arana: -Egyszer veszekedtünk. Volt egy szörnyű vitánk egyszer amikor a Vad angyal-t forgattuk.

Oreiro: -Ne mondd, hogy el akarod mesélni a részleteket? (Annak ellenére, hogy Facundo kezdi el a történetet, Natalia közbeszól és ő fejezi be.) Ibizán (Spanyolország) voltunk, valami hülyeség volt, de ő sértődött meg. Épp befejeztük a forgatást, elmentünk kocsikázni és azt mondtam neki, hogy Menj erre!”. És ő ezt felelte: Tudom, merre megyek...

És mi történt?
Oreiro: -Tulajdonképpen eltévedtünk és azt mondtam neki, hogy Én megmondtam. Ez volt a legszörnyűbb dolog amit mondhattam! Elment egyedül szaxofonozni én meg elmentem aludni. A következő nap tudtam meg, hogy dühös volt rám.

Arana: -Legyen ez az egyetlen vészharang ami szólt!

-Egyetlen alkalom az évek alatt nem rossz
Oreiro: -Azt se tudta soha elfelejteni hogy a Vad angyal-ban a karakterének az Ivo nevet adtam Egyik nap bejött a forgatásra és ezt mondta: Ki volt az a szörnyeteg aki ezt a nevet adta a karakteremnek? Szerényen felemeltem a kezemet.

Arana: -Egyszerűen nem tudtam elhinni! Ivo! (A fejéhez emeli a kezét mintha még mindig zavarná.)

-Visszatérve a barátságukhoz, az évek során a kapcsolat ás Önök is sokat fejlődtek. Nagyon mások, mint mikor utoljára találkoztak?
Oreiro: -Egy más színésszel kerültem szembe; ő ugyanaz a nagylelkű ember, mint akit megismertem, de most egy nagyon sokoldalú színész, aki tudja hogyan játsszon jól drámában és komédiában is. Nagyon jó a humora, és nagyon vicces tud lenni, ha akar. Szeretem amikor a negatív hőst akarja játszani, mert ez nagyon ritka egy főszereplőnél.

Arana: -Nyolc évvel ezelőtt egy Roger Nyúl féle személlyel kerültem szembe, aki mindenen durván átrohan és soha nem áll le.

Oreiro: (Közbeszól) Nem változtam.

Arana: -Akkor egy tini volt, és most már egy nő, aki felismerte a lehetőségeit. Hallott már olyan színészről aki tudja hogyan kel játszani egy hangnemben? Nos, én tudom milyen hangnemben játszom jól, de Nati az egész zongorán játszik.

Oreiro: -Oh, fejezd be!

Arana: -Én beszélek.

-Nem veszekedtek ezelőtt, ne most kezdjék! El tudják mondani, mit szeretnek a legjobban a másikban?
Oreiro: (Mindig ő kezdi el.) A nagylelkűségét. Ő egy olyan ember, aki először másokra gondol és csak aztán magára. És ezek felett egy nagyszerű munkatárs és nagyon szeretetteljes ember. Ennyi, ennyi elég.

Arana: -Nati a lelki társam.

Oreiro: -Hagyd abba! Ne játszd a költőt nekem! Nem akarom többé hallani! (Feláll és kimegy a bárból, kilép a járdára amíg Facundo befejezi.)

Arana: -Csodálatos a csapatszelleme, mindig megy előre. Olyan, mintha egy másodpercre se tudna megállni. Még egyik másik munkámnál se fordult elő hogy egymás szeretete ennyire fontos lenne. Ő egy tündér.

Oreiro: -Befejezte? Elfelejtettem mondani, hogy ő hozza az italomat Hozzá kell tennem még, hogy biztos vagyok benne, hosszú beszédet tartott.

Spontán megölelik egymást, amit nagyon szeretnek. Egy másik asztalnál két nő sóhajt egyet és elérzékenyülten néz kávézás közben. Biztos azt gondolják egy pillanatra, hogy az üzletember, Martín Quesada és a boxolónő, Esperanza La Monita Munoz eldöntötték hogy pontot tesznek egy gyerekes veszekedés végére. Vagy talán szerencsés szemtanúi az idő boldog befejezésének. Minderről megfeledkezve Natalia és Facundo még mindig egy végtelen ölelésben vannak, csak úgy. Mert szeretik egymást.